A Tizenötösök története

Csapatunk története 1914-ben kezdõdött, mikor is Bethlen Gábor néven új raj szervezõdött az 1. számú BKIE cserkészcsapat kebelében, azzal a szándékkal, hogy idővel külön csapatként kiváljanak abból. A csapatalakítási kérelmet a vezetés már ez évben beadta de a háború miatt az engedélyezés csak 1920-ban történhetett meg. Az első parancsnok Samu János nagy elszántsággal látott neki a létszám fejlesztéséhez, új vezetőket képzett ki. Első segédtisztje Schlek Tibor akkor végzős gimnazista lett.
Csapatzászlót Fülep Jenő, díszes tábori zászlót Kolozsváry Árpád és Farkas Jenő adományozó szülők ajándékoztak a csapatnak. Az 1924-es dzsemborira Piperkovics Antal - becenevén Atanász - kiképezte és megalakította a vizesrajt, amely 1929-re 12 darab házi készítéső kenuval rendelkezett. 1925-ben a csapat már négy rajból áll és több mint száz főt számlál. Ezekben az években kapcsolódik be a munkába Kolozsvári Béla elismert pedagógiai szakember, akit a legénység gyorsan megkedvel.
1928 október 21-én ünnepség keretében leköszönt az első parancsnoka Samu János, helyét Kolozsvári Béla vette át. Ez idő tájt a csapat már nemzetközi szinten is elismeréseket vívott ki magának, minden vezetője tagja a HÖK-nek, egy összejövetelt még a Magyar Rádió is közvetít. Az 1929-es dzsemborin Zana István vezetésével tizenhárom fő, az 1933-on negyven fő vesz részt a csapatból.
A háborút követő betiltásig a csapatnak parancsnoka volt még Csipkés Clement György, Farkas István, Jánosi Sándor és Zana István, a fontosabb táborok Zircen, Csóványoson, Balatonaligán, Dömösön, Dunavecsén, Megyeren és utoljára Kisorosziban voltak.
A rendszerváltás után a régi tagok újra munkához láttak az utolsó tábort is vezető dr. Teleki József irányításával, aki hamarosan a csapat parancsnoka is lett. Az ő parancsnoklása alatt működik ma is a csapatunk, amely igen aktív cserkészmunkát végez. Rendszeresen jól szereplünk az Országos Cserkész Tájfutóversenyen, évente megrendezzük a Kárpát-medence szerte ismert rovásírásversenyünket.

És a történetnek még koránt sincs vége…

Csapatunk névadójáról:

Származása

Bethlen Gábor 1580. november 15-én született a Hunyad vármegyei Marosillyén. Birtokos köznemesi család sarja, apja Bethlen Farkas, anyja Lázár Fruzsina gyergyószárhegyi székely lófő család sarja, öccse Bethlen István, későbbi fejedelem.

Kezdeti pályája

Báthory Zsigmond fejedelem udvarában nevelkedett, s 15 éves alig múlt, amikor 1595-ben részt vett a török elleni havasalföldi hadjáratban. Báthory Zsigmond fejedelem seregében harcolt Mihály vajda ellen, majd a Basta rémuralma ellen Székely Mózes körül tömörülő párthoz csatlakozott, s 1602 júliusában a tövisi csata után török területre bujdosott. 1603 júliusában Székely Mózes seregében részt vett a Brassó melletti csatában, s utána újra török földre távozott. Katonai és diplomáciai tehetsége korán kitűnt; a kibontakozást kezdettől fogva a török szövetségében, a Habsburgok ellenében kereste. Érintkezésbe lépett Bocskaival, hogy a Habsburgok elleni felkelés vezéréül megnyerje. 1604 őszén, a szabadságharc megindulása után ő szerezte meg a Porta jóváhagyását Bocskai fejedelemségéhez. 1605 májusában feleségül vette Károlyi Zsuzsannát. 1607-től Báthory Gábor bizalmas tanácsadója és fejedelemségének előkészítője. Amikor azonban a fejedelem a Habsburgokhoz közeledett, 1611-ben ismét török területre menekült. 1613. október 23-án a kolozsvári országgyűlés a szultán támogatásával fejedelemmé választotta.

Erdély fejedelme

Bethlen fejedelemsége önállóságát biztosította II. Mátyással szemben, de a Porta ellenében is, amelyet 1616-ban Lippa és Jenő várának átadásával állított maga mellé. Központosított nemzeti államszervezet kiépítésére törekedett. Az ipar és a kereskedelem előmozdítására merkantilista jellegű gazdaságpolitikát kezdeményezett s országába külföldi iparosokat telepített (habánok). A só, méz, marha és nemesfém kereskedelmét állami monopóliummá tette. Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt 1622-ben református főiskolát is alapított. Támogatta a magyar diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában. Korszerű hadsereget szervezett nagyrészt zsoldosokból, továbbá szabad hajdúkból és székelyekből. Mátyás király óta ez volt az első állandó magyar hadsereg.

Bethlen célja kezdettől fogva a Magyar Királyság egységének helyreállítása volt. A harmincéves háború kitörése alkalmat adott arra, hogy megindítsa a harcot a Habsburgok ellen. 1619-ben, szövetkezve a cseh protestáns rendekkel, elfoglalta a királyi Magyarországot, s csapatai már Bécs alatt voltak, amikor Homonnai György Lengyelországból betörve, hátbatámadta, mire kénytelen volt visszavonulni. A besztercebányai országgyűlés 1620. augusztus 25-én magyar királlyá választotta, a csehek fehérhegyi veresége után azonban kénytelen volt a császárral béketárgyalást kezdeni. 1622. január 6-án a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről, ennek fejében viszont megkapta a német-római birodalmi hercegi címet, valamint a hét felső-tiszai vármegyét és Oppeln-Ratibor sziléziai hercegségeket. Evvel a békével biztosította a szabad vallásgyakorlást Magyarországon. Második Habsburg-ellenes hadjáratával, 1624-ben újabb eredményt nem ért el, 1624. május 8-án a bécsi békében lemondott sziléziai birtokairól. Ezután kísérletet tett a bécsi udvarhoz való közeledésre, török elleni szövetséget ajánlott II. Ferdinándnak, ha kezébe adják az ország kormányzását és feleségül kapja a 13 éves Cecília Renáta Habsburg főhercegnőt (első felesége 1622-ben meghalt). Ajánlatát azonban elutasították. Miután az ország békés egyesítése ezzel meghiúsult, széles Habsburg-ellenes nemzetközi koalíciót próbált létrehozni a nyugat-európai országok és a kelet-európai népek között. A protestáns hatalmakkal létesített kapcsolatainak megszilárdítására 1626. március 1-jén feleségül vette György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, Brandenburgi Katalint, és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe. Ugyanebben az évben Ferdinánd elleni hadjáratában kiszorította Magyarországról Wallenstein seregét, de a külföldi segítség elmaradása miatt meg kellett kötnie a pozsonyi békét, amely lényegében a korábbi békekötéseket erősítette meg. További terveinek megvalósítását, amelyek svéd és orosz szövetségben a lengyel korona megszerzésére irányultak, 1629. november 29-én bekövetkezett halála akadályozta meg.

Felesége, Brandenburgi Katalin, akit 1626 májusában a gyulafehérvári országgyűlés utódlási joggal ruházott fel (öccsével, Bethlen Istvánnal együtt), férje halála után csak néhány hétig ült a fejedelmi székben.

Csapatunk névadójának zászlaja:

http://www.nemzetijelkepek.hu/tortenelmi-galeria-9.shtml#galeriakep